Szellemírók a felsőoktatásban: Háromszázezer forint egy doktori disszertáció

Kutatásunk szerint virágzik a szemináriumi dolgozat, szakdolgozat és disszertációírás feketepiaca Magyarországon. A szellemírók személyes ajánlásokon keresztül vagy az interneten hirdetik szolgáltatásaikat, nem ismernek lehetetlen témát és kifejezetten alacsony árakon dolgoznak: egy szakdolgozat 150 ezer, egy doktori disszertáció 300 ezer forint, angol nyelvű szakdolgozat 1000 eurótól kapható. Az online szakdolgozatárusok garanciát is vállalnak a munkájukra, csak a sikeres dolgozatokat kell kifizetni. Nevük elhallgatását kérő egyetemi oktatók arra panaszkodnak, hogy bizonyos diákok hiába buknak le, akkor is át kell őket engedni, míg nevüket vállaló egyetemi forrásaink szerint a plágiumszűrő szoftverek ma már jól használhatók.

***

100-150 ezer forintért vállal történelem, pszichológia, média és gazdasági témakörökben szakdolgozatírást az atlatszo.hu-nak nyilatkozó középkorú, neve elhallgatását kérő budapesti férfi. 300 ezer forintért elkezdett dolgozni egy doktori disszertáción is, de az a munka végül nem fejeződött be, mert a megrendelő félt a lebukástól. „Besegítést” és kutatást is vállal 50-100 ezer forintért. Az általa készített dolgozatok 4-es vagy 5-ös értékelést kaptak a bírálóktól. Szerinte csak az bukik le, aki nem készül fel rendesen a védésre a beadott szakdolgozatból. Ha statisztikáról van szó, a hallgató mondhatja, hogy abban segített neki valaki. A potenciális vevők ismerősökön keresztül találják meg, „van egy-két ismerősöm, aki vizsgaidőszak idején bedobja az infót” – mondja. A megrendelők főként olyanok, akiknek munka mellett nincs idejük a szakdolgozatuk megírására.

Réka (a neveket a nyilatkozók kérésére megváltoztattuk – a szerk.) és akkori barátja huszonéves budapesti egyetemistákként írtak mások helyett bachelor szakdolgozatokat. A vásárlók kizárólag a folyosókon másoktól kapott ajánlások alapján jutottak el hozzájuk. Réka azt mondja, bármilyen témát elvállaltak, lehetett szó autóiparról, turizmusról, nem számított. Az elkészítési idő általában 1-2 hét volt, sürgős esetben egy hét alatt letudták a dolgot úgy, hogy éjjel is írtak. A munka gyakran előkészítve érkezett. Volt olyan vevő, aki elküldte nekik, milyen forrásokat használjanak, csak össze kellett rakniuk a dolgozatot. Réka szerint 2-3 könyv és néhány „kamu” forrás elég volt az elért négyes-ötös jegyekhez. Ennél rosszabbat sosem írtak.

„Nem használtunk egyértelműen bukta dolgokat, például nem volt copy-paste sehonnan, hanem keményen átírtuk, ha átvettünk bármit, és lehivatkoztuk, maximum nem teljesen pontosan. Senki nem ellenőrzi az oldalszámot, csak hogy van-e hivatkozás. Plusz azonos témában elolvastunk a neten egy csomó esszét, és onnan is vettünk hivatkozásokat”. Mindezt ezer eurós darabáron, ami a piacon magasnak számíthat, de nem egy angol nyelvű dolgozatért. Az írásokra ugyanis egy budapesti üzleti főiskola diákjai fizettek be, akik nem sajnálták a pénzt. Réka ma már főállásban, angoltanárként dolgozik, nincs ideje mások helyett szakdolgozatot írni. Amikor megkérdeztük, kicsit sajnálkozott is, ha lehetne, most is csinálná, de most sem vállalná el kétszázezer forint alatt.

Egy itt tanuló orosz diáktól megtudtuk, hogy ukrán barátai 70 euróért írnak órai beadványt, Oroszországban pedig 150 euróba kerül egy bachelor diploma. Forrásunk azt hangsúlyozta, hogy Oroszországban a szakdolgozat megíratása mással teljesen általános jelenség, és ő különlegesnek számított azzal, hogy megírta a sajátját.

Fizetés az utcán, borítékban

Ferenc, neve elhallgatását kérő forrásunk háromszor „négerezett” másnak egyetemei évei alatt, ebből egy diplomamunka teljes egészében saját munkája volt, kettő pedig elkezdett munka befejezése. Az első megbízását az ELTE bölcsészkarán szerezte, a „folyosói híradó”, azaz ismerős ajánlása útján. Ezért 6-8 éve 100 ezer forintot fizettek. Maga a munka abból állt, hogy a megbízó szerkesztett jegyzeteit – amelyeket egy spirálfüzetben adott át – kellett angolra fordítani. „Nem emlékszem rá, hogy ez végül szakdolgozat volt-e, vagy sem, de jó nagy munka volt vele. Nagyon sürgette a lányt az idő, pénze se nagyon volt rá, végül a szülei fizettek ki.”

A második esetben – amikor egy teljes szakdolgozatot kellett írnia egy másik szakon hallgató diák helyett – az ár a jegytől függően lett meghatározva. Egyszer találkozott a megrendelővel, egyébként annak édesanyjával tartotta a kapcsolatot. A 4-es osztályzatú diplomamunka – amelyet három nap alatt készített el – így 100 ezer forintot ért. Az összeget egy borítékban adta át a megrendelő a nyílt utcán, a bölcsészkar épületétől nem messze található gyorsétterem előtt.

Utoljára két angol nyelvű könyvet kellett összehasonlítania a megbízónak, amit el is kezdett, majd a közelgő leadási határidő miatt átadta forrásunknak, aki pár nap alatt – a könyvek elolvasása nélkül – befejezte a munkát 70 ezer forintért. „Hazudnom kellett, tényleg alig volt már idő, végül az interneten néztem utána a könyveknek. Nagyon szépen összeollóztam a külföldi kritikákból.” Elmondása szerint egyetemi hallgatókból, de tanárokból, tanársegédekből is áll az a kör, amely rendszeresen írja meg mások szakdolgozatait. Többnyire ugyanazok, akik fordítást, tanítást is vállalnak, erről szóló hirdetéseik megtalálhatók az egyetemi faliújságokon. „Egyszerűen elvállaljuk a munkát és nem érdekel mire használják fel. Én sem nagyon kérdezősködtem. Aki rendszeresen bejár az egyetemre, az tudja hogy kihez érdemes fordulni.”

A protekciósokat át kell engedni

„Nagyon sokan próbálnak egyetemi vagy tudományos címekhez jutni úgy, hogy nem a saját tollukkal ékeskednek. A bér-szakdolgozatírás külön üzletág az egyetemeken” – nyilatkozta az atlatszo.hu-nak egy budapesti egyetem névtelenséget kérő oktatója, aki szerint nem ritka a gyanúsan jól megírt dolgozat. Őt magát is megkereste egy az óráit nem is látogató hallgató több évvel ezelőtt, hogy írjon be neki egy jegyet, lehetőleg ötöst az indexébe, mert ő az egyik párt képviseletében az Európai Uniós csatlakozás előkészítésében vett részt, ezért nem volt ideje órára járni. A tanár ebbe nem ment bele, helyette felajánlotta az illetőnek, hogy levizsgáztatja. A diák semmit nem tudott, később a tanszékvezetőnél mégis elérte, hogy megkapja a kért osztályzatot.

Egy másik alkalommal megbukott egy hallgató, mert a vizsgabizottság azt gyanította, hogy a beadott dolgozat esetleg nem saját munka. Aztán egy újabb bizottság már alkalmasnak minősítette az illetőt, az első bizottság tagjai pedig örültek, hogy nem kellett részt venniük a protekciós vizsgázó számára felállított következő bizottságban, mert feltételezhetően ugyanaz lett volna a véleményük, mint előzőleg.

Ez a forrásunk találkozott több olyan esettel is, ahol nyomásgyakorlás hatására eltekintettek a szabályok alkalmazásától. Egy doktori disszertáció védésén fordult elő, hogy a dolgozatot az egyik bíráló elégtelennek ítélte, a másik bíráló pedig egyetértett ugyan kollégájával, de kijelentette, hogy őt azért küldték oda hogy elfogadja a vitatott dolgozatot, ami végül meg is történt. Egy államvizsgázó pedig a bizottság előtt gyakorlatilag semmire nem emlékezett a saját dolgozatából, semmilyen kérdésre nem tudott válaszolni, ezért megbuktatták. Ilyen esetekben egy következő államvizsgára ismét bejelentkezhet az első körben megbukott diák, rendszerint fél évvel később. Az amnéziás vizsgázónak azonban sürgősen szüksége volt a diplomára, ezért az egyetem vezetése – vélhetően a diák jó kapcsolatokkal bíró szüleinek nyomására – külön az ő kedvéért felállított egy vizsgabizottságot soron kívül, amely aztán simán átengedte a delikvenst.

Virágzó online feketepiac

Internetes fórumokon, kifejezetten ezzel foglalkozó szájtokon és gyűjtőoldalakon is megtalálhatóak szakdolgozatírók hirdetései, elérhetőségei. A reklámok nem szégyenlősek; a hirdetésben általában egyértelműen szerepel, hogy „szakdolgozat írását vállalom”. Az csak sejthető, hogy az egyes hirdetések mögött magánszemélyek vagy teljes csapatok állnak. Mindkettőre találni példát: „25 éves, diplomás, két nyelvvizsgával rendelkező, megbízható, precíz és igényes lány vagyok. Referenciáim között kitűnő tanulmányi eredményeim és az eddig megírt, kiváló értékelést kapott szakdolgozataim és beadandó dolgozataim szerepelnek. Immár két éve foglalkozom ezzel” – szól az egyik hirdetés.

Hogy milyen volumenű érdeklődésre számíthatnak a személyes ajánlásnak ebben a földalatti üzletágban hasznos előnyeiről az anonimitásért cserébe lemondó szakdolgozatírók? Egy magyar domainen elérhető honlap – amelynek már a címéből is nyilvánvaló hogy a szakdolgozatírás területén mozog – médiaajánlata szerint látogatóinak száma a szakdolgozatírás szezonalitásából adódóan nagyon hullámzó, havi 7-21 ezer között mozog. Ez a hirdető saját bevallása szerint már több száz házi-, és szakdolgozatot szállított, a neten keresztül árajánlatot is kérhetünk.

Próbavásárlóként is teszteltünk néhány ajánlatot. Tizennégy internetes hirdetőnek elküldött, marketing szakos szakdolgozatírással kapcsolatban érdeklődő emailünkre kevesebb, mint két nap alatt kilencen válaszoltak, mindannyian pozitívan. Mi több, a legelső válasz kevesebb mint öt perc alatt megérkezett. A gyors és elutasítás nélküli reakciókból azt gyanítjuk, hogy a szellemíró vállalkozók bejáratott üzletmenetet visznek, ahol megéri rendszeresen nézni a postafiókjukat, kapacitásuknak pedig nem okoz gondot egy-egy újabb megrendelés. A szakdolgozatírás jövedelmezőségére utal az is, hogy a korábban említett honlapon havi háromezer-háromezerötszáz forintos hirdetési tarifák mellett más „szakmabeliek” szöveges hirdetései is megjelenhetnek, tehát a konkurenciát is hirdetik.

Mennyire bízhat meg a vásárló az interneten megrendelt dolgozat minőségében? A válaszokból ítélve fenntartásokkal kell élnünk, hiszen „online marketing” témában kértünk ajánlatokat, és azt hogy a szellemírók segítsenek pontos témát választani. A beérkezett két témajavaslat – „az internet hatása az egyénre és a társadalomra” és „webáruházak” – egyike sem része a szűken vett szakterületnek, ugyanakkor a munkát mindkét válaszoló elvállalta volna.

A tarifák oldalanként ezer-ezerötszáz forint között mozognak. Két ajánlat érkezett teljes dolgozatra, egy negyven-negyvenöt oldalas anyag ötvenezres ára megegyezik az oldalanként adott árajánlatok fősodrával, illetve érkezett egy az oldalak számát nem megjelölő, százhatvanezres ajánlat is. Ezek az árak jellemzően tartalmazzák a témavázlatot és az esetleges, a vevő konzulense által kért javításokat is. Többen utaltak rá, hogy a szolgáltatásnak része a vásárló felkészítése a védésre is. A szakdolgozatárusok garanciát is vállalnak: csak akkor számítanak az ellenszolgáltatásra, ha a vevő konzulense elfogadta az általuk készített anyagot. Ez arra utal, hogy az online hirdetések és emailfiókok mögött megbúvó szellemírók művei egészen jól elevickélnek a felsőoktatás vizein.

Aki politikusnak áll, lebukhat

Az általunk megkeresett egyetemi oktatókat arról is kérdeztük, hogyan szűrik ki – ha egyáltalán – a vásárolt vagy másolt dolgozatokat. Bayer Judit, a Zsigmond Király Főiskola docense érdeklődésünkre azt mondta, hogy az intézmény előfizetett egy plágiumkereső szoftverre, ami nagyon jól működik. Nem csak a rendszerbe feltöltött anyagok között, hanem a teljes interneten keres. Minden szakdolgozatot átfuttatnak rajta, és van olyan tanár, aki a szemináriumi dolgozatokat is. „Ez persze nem szűri ki azt, ha az illető mással íratta a munkát – feltéve, ha a bérenc tényleg írta, és nem mástól lopta. Utóbbit szerintem csak a védésen lehet kiszűrni, azt tesztelve, hogy mennyire ért az illető a munkához, tudja-e mi van benne. De ha nem, még akkor sem bizonyíthatjuk, hogy nem ő írta – legfeljebb a védésre adott jegyét ronthatjuk le.”

Merkovity Norbert, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatója úgy tudja, hogy intézményükben nincs egységes szabályozás plágiumügyben. „Az persze ki van jelentve különböző egyetemi szintű dokumentumokban, hogy a plágium nem megtűrt dolog, viszont annak kiszűrése már a karok feladata. Az elmúlt 5-6 évből nem tudok plágiumgyanús szakdolgozatról ezen a karon. Ez vagy azért lehet, mert még időben elfojtották az ügyet, vagy mert a szakdolgozat sokkal kisebb szerepet játszik ezen a karon, mint másokon, és nem lett belőle olyan nagy ügy hogy elérje az ingerküszöbömet. A bérírás kiszűrése szintén a témavezető feladata, a most elmúlt félévben is több plágiummal megtűzdelt dolgozatot olvastam. Az egyik delikvens a legegyszerűbb hibát követte el: ne nyúld le a saját oktatód szövegét és add be neki sajátodként. Ilyennel ha nem is félévente, de minimum évente találkozom. Az interneten létezik több magyar vagy idegen nyelvű plágiumszűrő oldal. Általában ezeket használom a gyanús dolgozatok kiszűrésére.”

Csepeli György szociálpszichológus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára megkeresésünkre azt mondta, hogy egyetemén az a gyakorlat, hogy bebizonyosodott plágium esetén a jegy elégtelen, s mindent újra kell kezdenie a hallgatónak. „Arra is van sajnos eset, hogy a plágiumvád alaptalan. Ebben az esetben a meghurcolt hallgató nem kap semmiféle elégtételt. Arra nem tudok példát, hogy már elbírált, megvédett tézisek esetében kiderüljön a plágium, de ha hallgatóink közül valaki politikus lesz később, nem tartom kizártnak, hogy ez bekövetkezik.”

– le – tálos – horn – sarkadi – bodoky –

(Fotó: innen.)